A földfelszínre eső, fajlagosan legnagyobb fotonenergiájú fény az UV-tartományba esik. A földfelszínt érintő sugárzásból a köznyelvben is használt UV-A (315-400 nm), valamint UV-B (280-315 nm) tartományt különböztetjük meg. Az UV-fény öregítő hatása elsősorban a szerves anyagokban a kollagénrostok, a műanyagokban a polimerláncok feldarabolásában, károsításában fejezhető ki. Az UV-vizsgálat éppen emiatt elsősorban polimerek, polimer alapú pigmentek, fóliák, műanyagok öregedésének szimulációs alapját képezi. Az UV-vizsgálat során jellemzően az adott tartományra jellemző fluoreszcens UV-csövekkel (313 nm, 340 nm, 351 nm) világítjuk le a mintákat a valós UV-dózisnál többszörös fotonenergiával.

Ezt a tesztet általában összehasonlító vizsgálatként alkalmazzák, amely során osztályozzák a termék megfelelőségét. Kiegészítő paraméterként hőmérséklet szabályozást és esőztetést is előír néhány szabvány. Önálló élettartam meghatározásra csak korlátozottan alkalmas, mivel a valós napfényterheléssel való korrelációja alacsony.