A Napfény és időjárás szimulációs eszközök célja, hogy egy speciális megvilágítás jelenlétében szimuláljuk azt a környezeti igénybevételt, amelyet mesterséges, vagy napfény jelenlétében egy termék az életciklusa során el kell viseljen. A besugárzási dózis mellett bizonyos tesztek esetén minta felületi hőmérséklet, kamrahőmérséklet, kamra páratartalom, esőztetés is szerepet játszik a minta öregedésében. A kínálatunkban szereplő berendezések tudása e paraméterek mentén térnek el elsősorban.

A napfény szimulációját számos fényforrás lehetővé teszi a vizsgálat célja szerint azonban a megvilágítás fajtája is döntő lehet, e szerint a készülékeket három nagy csoportra bontjuk: UV lámpás készülékek, Xenon lámpás készülékek és Fémhalogén lámpás készülékek. A lenti menüben ezek közül választhatja ki az Önnek megfelelőt.

A földfelszínt érő napfény hullámhossza a föld különböző területein az ózon réteg vastagságától, felhőzettől, a napfény beesési szögétől, domborzati viszonyoktól stb. függően eltér. A napfény definícióját, szabványosítását többször megkísérelték véghez vinni, a mai napig a leggyakoribb meghatározás a CIE (International Commission on Illumination) szabványosítási javaslata, amely a földet érő napfényt spektrum és besugárzás intenzitás alapján egységesen meghatározta.

Kínálatunkban UV fluoreszcens fénycsöves (műanyag fóliák, műanyagok UV állósága), Xenon lámpás készülékek (alapanyagok napfény és UV állósága), valamint fémhalogén lámpás készülékek (kész termékek élettartam és napfény állósága) érhetőek el. 

Xenon lámpás készülékek A Xenon lámpás napfényszimulációs kamrák esetében a fényforrás egy, vagy több speciális xenon égőből áll. A xenon fényforrásokra jellemző, hogy azok spektruma jól fedi a valós napfény spektrumát, mindemellett a fényforrás jól szabályozható intenzitással ég, így kifejezetten alkalmas az alapanyagok időjárásállósági vizsgálatainak változó körülményeit szimulálni. A xenon fényspektrum spektrumát szűrők segítségével korlátozhatjuk. A következő ábrán a xenon égő és a standard napfény összehasonlítását látjuk a teljes (balra) és az UV tartományban (jobbra).   A termékmintát méretétől és természetesen a vonatkozó szabványtól függően a mintákat forgómintatartós (Xenotest, és Ci) készülékben, vagy felső megvilágítású készülékekben (Suntest) tesztelhetjük.    UV lámpás készülékek A földfelszínre eső, fajlagosan legnagyobb fotonenergiájú fény az UV tartományba esik. A földfelszínt érintő sugárzásból a köznyelvben is használt UV-A (315-400 nm), valamint UV-B (280-315 nm) tartományt különböztetjük meg. Az UV fény öregítő hatása elsősorban a szerves anyagokban a kollagénrostok, a műanyagokban a polimerláncok feldarabolása, károsításában fejezhető ki. Az UV vizsgálat éppen emiatt elsősorban polimerek, polimer alapú pigmentek, fóliák, műanyagok öregedésének szimulációs alapját képezi. Az UV vizsgálat során jellemzően a az adott tartományra jellemző fluoreszcens UV csövekkel (313 nm, 340 nm, 351 nm) világítjuk le a mintákat a valós UV dózisnál többszörös fotonenergiával. Ezt a tesztet általában összehasonlító vizsgálatként alkalmazzák, amely során osztályozzák a termék megfelelőségét. Kiegészítő paraméterként hőmérséklet szabályozást és esőztetést is előír néhány szabvány. Önálló élettartam meghatározásra csak korlátozottan alkalmas, mivel a valós napfényterheléssel való korrelációja alacsony.   Fémhalogén lámpás készülékek