Az alapanyag nedvességtartalma műanyagfeldolgozás során különféle problémákat okozhat pl.: buborékképződés, szerszámkitöltési hibák, feldolgozási jellemzők megváltozása. Ezen felül egyes reológiai jellemzőket is (pl.: MFI ) befolyásolhat a nedvességtartalom.
A mérésre alapvetően két módszercsoport létezik:
Az egyik a klasszikus tömegmérés szárítás előtt és után. Ennek a módzsernek jelentős hátránya, hogy valójában nem biztos, hogy a tényleges nedvességtartalmat mérjük vele, hiszen a melegítés hatására nemcsak a víz, hanem minden illékony komponens (pl.: lágyító, viaszok) elpárolog a mintából.
A másik módszer kémiai reakcióval határozza meg a nedvességtartalmat. Ekkor a mintából kihajtott gőzöket kalcium-hidriddel hozzuk reakcióba, ami vizet hirdogénné bonja. Ezt már könnyű detektálni, és a mennyiségéből visszaszámolni a minta tényleges víztartalmát. Jelentős előnye ennek az eljárásnak, hogy könnyen automatizálható, kompakt műszerekkel lehet elvégezni a mérést 15-45 perc alatt.
