Bevonat- és falvastagság |
Bevonat- és falvastagság mérésére több módszer alapján mérő készülékeket tudunk ajánlani kínálatunkból. Ezek a készülékek a következő mérési módszereket alkalmazzák:
Mágneses és elektromágneses indukciós módszer
- a készülékeket mágnesezhető alapra (acél) használják
- az elektronikus műszerek a mágneses fluxussűrűség-változását mérik, amiből meghatározható a bevonat vastagsága
- a mágneses indukciós műszereknél állandó mágnest, míg az elektromágneses indukciós berendezéseknél váltakozó mágneses mezőt alkalmaznak
- az elektromágneses rétegvastagságmérők a legkülönbözőbb formában és méretben kaphatók
- mivel a mért értéket a szonda felületre gyakorolt nyomása és merőlegessége is befolyásolja, ezért állandó nyomást és merőlegességet biztosító szondát alkalmaznak a kezelői befolyás kiküszöbölésére.
Örvényáramú módszer
- a nemvas fém (alu, réz) hordozóra felvitt szigetelő bevonatok vastagságának roncsolásmentes mérésére szolgál
- az elektromágneses indukció elvén alapul, nagyfrekvenciás (MHz feletti) váltóáramot vezető vékony huzalból készült tekercs szolgál a váltakozó mágneses mező előállítására
- a szondafejet a vezető felület közelébe visszük, a váltakozó mágneses mező örvényáramot hoz létre, aminek nagysága függ a hordozó jellemzőitől és a szondától való távolságtól
Ultrahangos módszer
- az ultrahangos impulzus visszhang technikát nemfémes hordozókon különféle bevonatok vastagságának mérésére használják
- az alkalmazások kiterjednek műanyagon festék, fán lakk és betonon epoxi[gyanta] mérésére
- a készülék szondája ultrahangos távadót tartalmaz, amely impulzust bocsát ki, az impulzus visszaverődik a távadóba és nagyfrekvenciás elektromos jellé alakul
- a műszer digitalizálja a visszhang hullámformáját és elemzi a bevonat vastagságának meghatározásához
